Boszorkányok nyara

Az út a hátsó szobáig visszanézve egyszerűnek tűnhet, mégis sokszor évek munkája eljutni odáig. Sárkány Tímea nem bízza a körömvirágkenőcsre a gyógyulást: a szavakhoz fordul orvosságért. Leírni ezt az utat számára élet-halál kérdés. Felidézni a folyosó falaiba ivódott szagokat, a repedéseket, a bőrön koccanó fényt, a kopott szőnyeg mintázatát, a sárgult képeket, amelyekről az elődök kísérnek minden lépést. Mielőtt rátalálna, néha elveszíti a nyelvet, hiszen az új jelentések eleinte testidegenek. Elfogadja, hogy minden elindulás tanulási folyamat, a költészet a hibákban lakozik. És ismeri a különbséget a megérkezés és a helyben maradás között. Hogy belakhatóvá tegye ezt a szobát, először a tükröket kezdi alaposan letisztítani. Majd gyakorolja eleganciával viselni az identitását, legyen az költőség, önsajnálat, nőiség, kelet-európaiság. Mert eljön egyszer a boszorkányok nyara, amikor nem kell többé félni az irigység, az önutálat és a szégyen jeges leheletét, kiegészülnek a hiányos mondatszerkezetek, és talán képesek lesznek érvényeset mondani a szeretetről is.